Hány lakosa volt Bécsnek 1900 körül? Miért özönlött mindenki Bécsbe? Milyen konfliktuspotenciál alakult ki ez idő alatt? Mit biztosított ez a sokszínűség?
Bécs volt a Habsburg-monarchia fővárosa és rezidenciája. Ez körülbelül 53 millió lakost és körülbelül 15 különböző nemzetet foglalt magában. I. Ferenc József császár volt az az uralkodó, aki ezt a különböző kultúrák és nyelvek konglomerátumát összetartotta.
A multinacionális birodalom minden részéből özönlöttek a bevándorlók a fővárosba. Sokféle vallási és etnikai csoport találkozott, ezért elkerülhetetlenek voltak a konfliktusok.
A társadalmi viszonyok mélypontra jutottak, és a prostitúció egyre nagyobb méreteket öltött. A bevándorlókat a liberalizmus munkakörülményei kizsákmányolták. Ez vezetett a munkások szerveződéséhez, a szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokrácia megalakulásához.
Bécsnek akkoriban több mint 2 millió lakosa volt, és Európa negyedik legnagyobb városa. A bevándorlók közel 25%-a Csehországból és Morvaországból érkezett, alig 10%-uk volt zsidó. Abban az időben Bécs volt a legnagyobb cseh és a harmadik legnagyobb zsidó város Közép-Európában.
De Bécs 1900 körül Európa kulturális metropoliszává is vált. A bécsi modernizmus olyan légkört teremtett, amely egyedülálló volt. A város óriási fejlődésnek indult, és olyan bécsi építészek, mint Otto Wagner, Adolf Loos, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich országos és nemzetközi hírnévre tettek szert.
A hagyományos építészettől és művészettől való elszakadás a szecessziós stílusban jutott kifejezésre. A Szecesszió épülete lett ennek az új mozgalomnak a kiállítási épülete, Gustav Klimt pedig az elnöke. Otto Wagner, Kolo Moser, Hoffmann, Olbrich csatlakozott.
A kávéházi irodalmat a Café Griensteidl, a Café Central és a Café Museum értelmiségiek alapították. Olyan irodalmárok, mint Peter Altenberg, Karl Kraus, Hermann Bahr és még sokan mások töltötték itt idejük nagy részét. Az emberek eszmét cseréltek és filozofáltak.
Sigmund Freud megalapozta a pszichoanalízis fogalmát, és sokakat megzavart vagy felzaklatott a szexualitásról és az álmok értelmezéséről szóló elméletével. Arthur Schnitzler először orvos lett, és a hisztéria és a hipnózis tanulmányozásának szentelte magát. Később az írásra váltott, és műveiben a szexualitással, a csábítással és a házasságtöréssel foglalkozott.
A szellemi és művészeti elit olyan híres szalonhölgyek szalonjaiban találkozott, mint Bertha Zuckerkandl vagy Eugenie Schwarzwald.
Zeneileg az atonalitás révén történt változás. Arnold Schönberg alapította meg a tizenkét hangú zenét. Tanítványai, Berg, von Webern, Zemlinsky követték őt az új, tizenkét hangnemet alkalmazó kompozíciós módszer szerint. Gustav Mahler lett az Állami Operaház igazgatója, és alapvetően megreformálta a folyamatot.
Az új évszázad elején Bécsben olyan csúcsokat ért el a zene, az építészet, a festészet és az irodalom terén, mint sehol máshol Európában.