Bécsi gulyás, egy sós csemege, amely rágcsálnivalóként is remekül ízlik.

Magyar fordításban az étel neve „marhapásztorhús „.
A magyar puszta nagy kiterjedésű tájain a gulyást régen öntöttvas üstökben párolták.
Romantikus elképzelés.
De ebben a kontextusban az étel eredetének jobb megértéséhez elengedhetetlen a történelmi háttér: „Agulyás, vagy gulyás, paprikával ízesített magyar nemzeti étel.
„Az igazi magyar gyomor egy kanál paprikát úgy bír elviselni, mint a konfekciót, de a németek pokoli hevülettel égnek ugyanattól az adagtól, amit sem Bacchus, sem Gambrinus nem tud kioltani.”. – Elég ok arra, hogy a kocsmában minden gulyást óvatosan kezeljünk, amíg be nem bizonyosodik, hogy nem túl csípős, és ezért ízlelgethető.
(Julia Danielczyk, Isabella Wasner-Peter szerk: Heut muss der Tisch sich völlig bieg’n, Wiener Küche und ihre Kochbücher, Wien-Bibliothek im Rathaus, mandelbaum-verlag, 34. oldal, Bécs, 2007). A bécsi gulyás nem vált divatos étellé, amely valószínűleg csak a fin de siecle korszakában vált divatossá.
Nem, a régi osztrák szakácskönyvek széleskörű történetében a „Kolaschfleisch” elkészítése nagyon is ismerősen, minden „idegen” hatás nélkül olvasható.
Anna Dorn szakácskönyvszerző 1827-es nagy bécsi szakácskönyvében, a„Konzervek” című fejezetben említi először a magyar kolashúst. Ennek a húsételnek egy pikáns, de kiadós változata a „Fiakergulasch”, ahol nemcsak a szeletelt marhahúst tálalják a levében, hanem tükörtojást, frankfurti kolbászt és legyezőszerűen vágott uborkát is.
Egy kiadós étel azoknak a férfiaknak, akik tegnap és ma is a Bécsre jellemző lovas kocsikat hajtják a belvárosban. Időutazási tipp: A Peter’s Gulyas Beislben a Hütteldorfer Straße-n és a Gulasch & Soehne Vienna étteremben a Grand Hotel Ferdinandban, a Schubertring-en régi receptek alapján készítik ezt az ételt.
  (Forrás: Wikipedia) Szerkesztő: Michael Ellenbogen